Szerkesztő: Hunyadi Csaba Zsolt.

Csáth ezen novellái alapvetően társadalomkritikai fogantatásúak. Azt mutatják be, hogy a közösségi élet minden lehetősége és formája lesüllyedt, tönkrement és alantassá vált. Az emberi társulás a legtöbb esetben brutalitáshoz vezet, kegyetlen, állati ösztönök törnek fel és teszik tönkre a világot, amelynek operettkellékei között a századelő embere még olyan önhitt biztonságban érezte magát. Néhány novellában még csak azt érezzük, hogy a harmónia bomlott meg valahogy, aztán egyre egyértelműbben bontakoznak ki a valóság agresszív, félelmetes tendenciái. Még a gyermekek játéka is kegyetlen gyilkossághoz vezet, és erőszakba, kegyetlenségbe, embertelenségbe, értelmetlenségbe torkollik minden, ahol akár csak két ember szövetkezik egymással. Átok ül rajtuk. Alkoholba fulladnak, megőrülnek, megölik egymást.