Megjelent 650 példányban. Fekete-fehér ábrákkal illusztrált.

Az egykori Rétköz Szabolcs megye északi részén terült el, mocsaras, lápos, zsombékos, vízi vidék volt, ma már teljesen a múlté. A vizek lecsapolása után - az Ecsedi láphoz hasonlóan - termő, művelt területté változott. Kiss Lajos, Kossuth-díjas néprajztudós, hosszú évek kutató munkájával dolgozta fel, s írta meg a régi Rétközről szóló művét. Leginkább a szájhagyomány élő valóságából, a levéltárak aktáiból, valamint a legkülönbözőbb célokra készített térképekből merített. Bejárta az egész területet, és személyesen hallgatta meg közel kétszáz adatközlőjét. Az ekként kialakított kutató munka a maga nemében egyedülálló, többrétegű, magas színvonalú tudományos művet eredményezett. A kötetben számos tudományág kap adattárat, elindító forrásművet: nemcsak a néprajz, földrajz, gazdaságtörténet, hanem az egykori jogszokások leírásán keresztül a jogtörténet, hasonlóképp a helynevek eredetéről és jellegéről - a nyelvészet is. A térképek (tagosítási, peres, jobbágyi, földesúri és hatósági mappák) valósággal megelevenednek és e földterület társadalomtörténetéről beszélnek. A községek pecsétei a lakosság foglalkozásairól vallanak: a pecséteken szereplő halak, madarak, szárnyasok, szerszámok és más kézi eszközök megannyi ősfoglalkozásra utalnak. A régi Rétköz c. mű elsőként eleveníti meg az egykori vízi világ szegényparaszti népének létküzdelmeit, szokásait, gyűjtögető munkáját.