Példányszám: 1650.

"Úgy gondolom, mindent leírtam, ami gyermekkori élményeimből hosszú időn keresztül megmaradt. Néhol talán aprólékos voltam, de ez nem szószaporításból történt, hanem azért, mert a szeretet vezette tollamat, és önkéntelenül is arra törekedtem, hogy mentül többet mentsek meg a múltból. Írás közben olyan élénken és frissen emlékeztem visza ezekre a vásárhelyi híres vásárokra, hogy szinte megelevenedett előttem valamennyi vásár és a mézeskalácsosok, cukorka-árusok, a különféle mesterek alakjai, szokásai, beszédei. Hallani véltem hangjukat a kalendáriumárulóknak,a komédiák kikiáltóinak, a plánétásnőnek, még a papagájának a rikácsolását is. A bolondmalom nagy dobjának ütése csakúgy kihallatszotta zűzavarból, mint a sütögető sátrak zaja. Nem különös csoda ez a mindenrefigyelés, ez a mohóság, mellyel magamba szívtam a látottakat és hallottakat, amiket az elmúlt nagy idő sem tett fakóvá, inkább megszépített. Szülőhelyem Vásárhely, és annak, aki ott született, s aki porbanjátszó korában ott szívta magába a tavaszi pirkadó föld szagát, annak nagyon a szívéhez nőtt a visszaemlékezés, mert a gyermekkor csodát látó, mesét teremtő, ártatlan tisztaságában gyökerezett, onnan hajtott ki. Lehetetlen elragadtatással nem írni ezekről az emlékekről, melyek visszaviszik az embert sok idő távolságából is oda, ahol meglátta a napot. Vásárhelyi szólás szerint: "odavágyik az ember meghalni is, ahol a köldökét elvágták és akinek az apja a kertben ásta el szülés után az anya mássát". Szemem előtt lebegett nem utolsósorban Vásárhely népe, mivel tőle kaptam életemben a legtöbb értéket, és a megtermékenyítő népi szellem inspirálta néprajzi munkásságom írásban való megörökítését. Ezzel a kis munkámmal is azt igyekeztem elérni, hogy némi ízelítőt adjak szülőföldem, Hódmezővásárhely közelebbről - a mai emberek előtt - ismeretlen régi vásárainak letűnt, színes múltjából." - Kiss Lajos