Az előzéklapon ajándékozási sorokkal.

Mintha egy családi fényképalbum szereplői elevenednének meg a kötet lapjain. Bächer szerencsésnek tudhatja magát, hiszen több élet sem lenne elegendő arra, hogy népes családjának tagjait mind életre keltse. "Családtörténetek" - igazít el a kötet alcíme e különös regény műfajáról, mely valójában novellák, pontosabban pillanatképek, epizódok sorozatából rajzolja meg a Romlaky és Gold famíliák (és azok oldalági leszármazottainak) történetét. Az olvasó folyamatosan kapja a családtagokra vonatkozó információkat, ki mikor, hol, és miért született, így azután az az érzése támad, ha a szerző akarta volna, igazi, több generáció életén átívelő hagyományos családregényt gyúrhatott volna a rövid történetekből. Ám Bächer Iván ambíciója nyilvánvalóan nem ez volt. Nála ugyanis nem a nagy összefüggésekre, a folyamatosságra esik a hangsúly, hanem mindig az ittre és a mostra. Ezért válik egy-egy jelentéktelennek tűnő epizód előbb vagy utóbb hangsúlyossá, fontossá, például ezért látszik különös fénytörésben a dédapa alakja, akit az átmulatott éjszaka után, maga Ady Endre segíti föl a vonatra. A történetek szereplői többségükben a főváros Lipóciának nevezett városrészében születtek, éltek és haltak, és többnyire a középpolgári jólét színvonalán élték mindennapjaikat. Ám mindegyiküket valamiféle gyermekien játékos, bohókás életszemlélet hatja át, legalábbis a szerző ekként láttatja az azóta már jobblétre szenderült szeretetre méltó kedves őseit. A kötet igazi szépprózai remeklés, mely attól válik szinte megejtővé, magával ragadóvá, hogy szerzője valóban családtagként szereti minden szereplőjét, és sorsuk alakulásán keresztül pontosan érzékeltetni tudja a huszadik század magyar és mégis világviszonylatú "alapszituációit", miközben remek humorral képes láttatni a történelem korántsem nevettető fordulatait is.