Novellák.
A szerző második kötete.

Slussz Ernő, Karilné, Jencik és Jenci bácsik, gyanús Gyulusok a figurái ennek a kötetnek, a fanyar-szatirikus hangú írások e nevükben is torz hősei Nyál és Barkó utcákban laknak, és járnak kétes vagy kétségtelen ügyeik után, de az író második kisprózai kötete már kevésbé szatírikus, mint az első volt. A csipkelődő hangot, a kispolgáriságot és sekélyességet kipécéző szellemes bökéseket mélyebb - hol melegebb, hol keserűbb - hang és az a vállalkozás váltották föl, hogy mielőtt egy vidám és boldog novellára sor kerülhetne - amely jelenleg tizenharmadik a megírandó témák listáján -, novella-helyzetjelentések és kis novellatérképek készüljenek és tudósítsanak az átlagosan kicsi életek, széthulló családokban élő boldogtalanok és magukra maradt boldogtalanok világáról vagy legalábbis nagy figyelmet érdemlő tartományáról. Az írót nem az érdekli, vajon mekkora ez a tartomány. Óvakodik attól, hogy a kisember szürkeségét abszolutizálja. De okkal tartja fontosnak azt a jelenséget, amelyre új írásainak a többsége figyelmeztet: az emberi igénytelenséget, ezt a változatlanul gyakori alaptulajdonságot, ami rutinéletre, gépies és sivár életre vezet. A kötetbe foglalt "családregények" és magányosság-regények korántsem akarnak azzal a direkt közéletiséggel hatni, mint Vámos Miklós két esztendeje megjelent bemutatkozó írásai, de a változatlanul szatirikus írásokkal jól megférve, fanyarságukkal ezekhez rokonulva, változatlanul - és elmélyültebben - közéletiek.