A könyv – szerzője előszava szerint – korábbi írásainak gondolatmenetét folytatja: a mai társadalom válságát boncolgatja és felvillantja a kibontakozás lehetőségeit. A filozófus, pszichológus és szociológus szerző munkájának nagy részét a diagnózis foglalja el; fő törekvése az ember két egzisztenciális törekvésének – a birtoklásnak és a létezésnek – az elemzése. Kifejti, hogy a lételmélet nagy mesterei számára a létezés és a birtoklás közötti különbségtétel mindenkor kulcskérdés volt. Az alapvető egzisztenciális különbségek igazolására bőségesen hoz példákat a költészetből, nyelvhasználatból, Du Marais és Marx megfigyeléseiből, a fogalmak etimológiájából, a létezés filozófiai fogalmaiból, a mindennapi tapasztalatokból (tanulás, emlékezés, társalgás stb.). A bizonyítás befejezéseként az Ó- és az Újszövetség szövegeit hívja segítségül, végül pedig a 13. századi nagy német misztikus, Eckhart mester írásaiból idézi az ő értelmezését a birtoklás és a létezés fogalmáról. A könyv második része a két egzisztenciális mód alapvető különbségeinek elemzése. Fromm külön fejezetekben foglalkozik itt a birtoklás és a létezés mibenlétének elemzésével (nyereségorientált társadalom, birtoklás-erőszak-lázadás, akarat az adásra stb.), végül a birtoklás és a létezés további aspektusait latolgatja (biztonság-bizonytalanság, szolidaritás-antagonizmus, örömélvezet stb.). A könyv befejező része azt mutatja be, hogy a társadalmi változások és a társadalmi karakterváltozások között kölcsönhatás van. Kifejti azt a meggyőződését, hogy csak az emberi karakterszerkezet változása révén képzelhető el a birtoklásvágy visszaszorulása a létközpontúság javára. Végezetül felsorolja az új társadalom létrehozásához szükséges új ember karakterszerkezetének nélkülözhetetlen vonásait. A könyv az új társadalom néhány ismertetőjegyének a felvázolásával fejeződik be. – A társadalmi létformák tudományos igényű elemzése a könyv.