Jelen mű az erkölcs lélektanával foglalkozó Man for Himself (Az önmagáért való ember) c. művemben kifejtett gondolatok folytatásának tekinthető. Az erkölcs és vallás szoros kapcsolatban vannak egymással, így a két terület részben átfedi egymást. Ebben a könyvben a vallás problematikáját helyezem előtérbe, míg a Man for Himself középponti témája egyértelműen az erkölcs.A következőkben kifejtett gondolatok legkevésbé sem a „pszichoanalízis" mint olyan kérdésköréhez kívánnak hozzászólni. Vannak hívő pszichoanalitikusok, míg mások a vallásos megnyilvánulást a megoldatlan érzelmi konfliktusok tüneteként szemlélik. A jelen könyvben képviselt álláspont mindkettőtől különbözik, és elsősorban a pszichoanalitikusok egy harmadik csoportjának meggyőződését képviseli. Ezúton szeretnék köszönetet mondani feleségemnek, nem csupán azon gondolataiért, melyeket közvetlenül hasznosítani tudtam, de még inkább fáradhatatlan kutató szellemiségéért, amellyel oly nagy mértékben segítette saját fejlődésemet, és így közvetve hatással volt a vallásról alkotott nézeteim alakulására.