Sorozat: Horror Metaphysicae.

Heller könyvének témája akár klasszikusnak is mondható, megtett „nyitó lépése” ugyanakkor egyértelműen huszadik századi: sokféle válsággal szembesült szerzőre vall. Bevezetésének már a címe is azt a kérdést fogalmazza meg, hogy vajon „Hol siklott ki a szép fogalma?” A továbbiakban azután „a szép fogalmának viszontagságai”-van ígér ismerkedést, majd újból kérdést tesz föl a második rész címében is, mégpedig az előbbinél nagyobb súllyal. A legkomolyabb lehetőségként számolván azzal, hogy vajon „Eltűnőben a szép fogalma?” Nem szabályos esztétikatörténet tehát ez a könyv – ha így akarnánk elbírálni, akár Arisztotelésznek, Aquinoi Szent Tamásnak, Schellingnek, Nicolai Hartmannak vagy másoknak az érdemi tárgyalás nélkül maradását is számon kérhetnénk rajta –, így is hatalmas anyaggal „dolgozik”. Kerüli igyekezve közben a filozófiai okfejtések során gyakori nehézségeket, az esetleg éppen fontoskodónak mutatkozó hanghordozást, vagy a végletes sterilitások világába jutást: könnyedségre, gondolatmenetének mozgalmassá tevésére törekedve.