A kötet esszéi 15 év alatt íródtak, s egységbe illesztésükre Freud születésének 150. évfordulója adja az alkalmat.

A freudi életműből korunk nagy filozófusát a trauma problematikája érdekli, s persze nem mint Freud munkásságának méltatóját, hiszen ez nem is szakmája. Heller Ágnes a pszichológia felfedezte trauma fogalmát beépíti a gondolkodásába, hogy leírhassa és filozófiai problémákká transzponálja az emberi civilizáció modern kori szakasza jellemzésére. A trauma-fogalom a zsidó nép sorsával van tragikus kiválasztódással összekötve – több dimenzióban is. A zsidó nép alapkarakterét egy ilyen őstrauma és annak a földolgozása formálta ki, mint azt Freud utolsó nagy a Mózes és az egyistenhit kialakulása leírta. munkája – a kötet első elemzése ezzel foglalkozik. A 20. század holokauszt-traumája pedig – ez a trauma-jelenség apokaliptikus végpontja és feldolgozatlansága okán égető aktualitása – az egész emberi civilizáció problémájává emelte ezt az izzó sebet. (Ezért kapott itt helyett a pszichológiához a legközelebb eső műfaj, az irodalom megközelítésének elemzése – ahol Kertész Imre önreflektáló önéletrajza Heller Ágnes elemzésének a tárgya.) A trauma körülhatárolása a földolgozás, azaz a kultúrába emelés első lépése. A trauma kultúrtörténeti elemzései mellett, Heller Ágnes a szégyen és a gonosz mindennapinak tűnő filozófiai definícióit is megalkotja, hogy e fogalom- és gondolkodásképző munka segítségével járuljon hozzá a gyógyulás esélyeihez. Hogy ki-ki legyőzze a magában élő gonoszt, vagy az elszenvedett trauma szégyenét. És azt győzelemmé, élhető életté szervítse a maga és a világ javára.