Néhol ceruzás aláhúzásokkal.


Második kiadás.

A 20. századot méltán értékelhetjük az emberiség modern korszakaként: az Einstein relativitáselmélete adta kopernikuszi fordulat azonban nemcsak a modern fizikát határozta meg, soha nem látott mértékben felgyorsítva a technikai fejlődést, de a században kiteljesedő erkölcsi relativizmust is, amely téveszméket és zsarnok ideológusokat, diktatúrákat szabadított a világra. Az elmúlt század sokak számára nehéz megpróbáltatást jelentett: szenvedéssel és értelmetlen áldozatokkal. Paul Johnson kötete - életművének eddigi legjelentősebb alkotása - e kettős hatás mentén értékeli a 20. századot azzal a céllal, hogy a megtörtént események tanulságai következtetésre késztessék mindazokat, akiknek módjukban áll a jövő történelmének formálása. Johnson alapjában a században megtestesülő fejlődést értelmezi, a Nagy Háborúval (az I. világháború és az azt követő békék) lezárult régi világrendhez viszonyítva. Az új világ képét a német gondolkodók nagy ateista triójának Marx, Freud és Nietzsche tanaiban kutatva mutat rá, hogy a modern idők története nagyrészt annak a története, hogy miként váltotta föl az összeomló vallásos hitet az evilági ideológia, és vele a hatalom akarása. A régi rend vége, a viszonylagosság univerzumában tehetetlenül sodródó világ hívta életre a vallás szentsége alól felszabadult totalitárius politikust, aki messiásként az emberiség feletti uralomra tör. Johnson ezeknek a messiásoknak a jellemén, hatalomhoz való viszonyán keresztül mutatja be a század nagy diktatúráit. Lenint egy új emberfajta első példányaként, mint a totalitárius politika hivatásos szervezőjét állítja elénk, akinek hieratikus államrendje segítette elő Sztálin ördögi kommunizmusának létrejöttét, és hatásában - egy olyan gengszter-kalandor politikus hatalmának a kiteljesedését, mint Hitler. A nácizmus háborús politikája a viszonylagossá tompult erkölcsök talaján virágzott ki, és Hitler a szövetséges japánokkal egy olyan csodákkal és borzalmakkal teli új korszakba taszították a világot, amely felett már senkinek sem lehetett ellenőrzése. Johnson ennek a totalitárius diktátor személyével összekapcsolt háborúnak az utócsengéseként mutatja be a gyarmatbirodalmak státuszának változásait az ötvenes években; a kettészakadt Németország meghasonlott politikáját; a kommunista világrendszer szisztematikus kiépülését; a kínai nagy ugrást, mint az emberiségen való gátlástalan kísérletezést; végül az ideológiák váltakozását a francia import egzisztencializmustól az eurokommunizmuson és a kollektivista szemléleten keresztül a demokrácia szellemének feléledéséig, a szabadság visszanyeréséért a 90-es évektől megindult forradalmi változásokig. Filozófia és történelem, ember és társadalom, fasizmus és kommunizmus párhuzamából bontakozik ki a könyv fejezeteiben a 20. század világtörténelme, amely számos magyar vonatkozású megállapításával a hazai történelmi gondolkodás színezője is lehet. A kötet az 1980-as évek elején született, következtetései mégsem csupán az atomháború veszélyében tűnnek fel reálisnak. A század végére egyre erőteljesebben tért hódító demokrácia biztos szellemi hátterével szükséges átértelmezni az elmúlt század történelmét, amely csak akkor lehet tanítómesterünk, ha képesek vagyunk fölismerni a hangzatos ideológiák mögött várakozó politikai veszélyt. Johnson könyve átgondolt, tényfeltáró elemzésein túl ehhez a felismeréshez nyújt elgondolkodtató segítséget.