A mindennapi élet létünk olyan természetes kerete, hogy szinte nem is tűnik filozófiai vizsgálódásra méltó problémának. Bizonyára ez a körülmény egyik oka annak, hogy nem csupán a polgári, hanem a marxista filozófia is évtizedekig figyelmen kívül hagyta ezt a területet. Heller Ágnes könyve ezt a hiányt kívánta pótolni az elmúlt évtized néhány fontos kezdeményezése nyomán. Monográfiájának első része a mindennapi életnek a politikához, a valláshoz, a művészethez és a tudományhoz való viszonyát elemzi.

A könyv második része a mindennapi élet szerkezetét vizsgálja: a benne érvényesülő szokásrendszereket, a mindennapi gondolkodás sajátos formáit, a mindennapi viselkedés és nyelv viszonyát. Elemzi mindennapi érintkezési típusainkat, kapcsolatainkat és konfliktusainkat, a mindennapi teret és időt, a kellemesség és hasznosság szerepét életünkben. A könyv azt bizonyítja, hogy a mindennapi élet nem szükségképpen elidegenedett; szerkezete lehetőséget adhat az emberi személyiség sokoldalú kibontakozására is.