categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Logic Puzzles
- Child Rearing
- Albums
- Speleology
- Mining
- Bestseller
- Bibliography
- Mode, mode history
- Other
- Eroticism
- Essay
- Ethology
- Esoteric books
- Biography
- Fantasy
- Philosophy
- Geography
- Gastronomy
- Alpinism
- Hobby
- Humour
- Foreign Language Books
- Children's books
- Informatics
- Literary History
- Informing
- Law
- Calendar
- Gardening
- Comics
- Needlework, Embroidery
- Classical Philology
- Communication
- Book history, typography
- Economy
- Criminalistics
- Lexicons, Handbooks
- Horse, riding
- Media
- Bee-keeping
- Military, Ordenskunde
- Miniature books
- Arts
- Ethnography
- Philately, Numismatics
- Linguistics
- Orientalism
- Medical books
- Pedagogy
- Psychology
- Politics
- Archeology
- Old pulp fiction
- Rhetoric
- Promotion
- Science Fiction
- Sports
- Literature
- Social Psychology
- Sociology
- Entertaining Literature
- Dictionary, Language books
- Social science
- Technical books
- Cartography
- Natural Sciences
- Incomplete
- History
- Newspapers, Magazines
- Hunting
- Religion
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Ranciére, Jacques : Utóidő - Tarr Béla filmjeiről
- description
- additional information
Sorozat: Elmegyakorlat - Műcsarnok - könyvek 12.
Rancière írása a mai magyar film egyik legtöbbre tartott, ikonikus rendezőjének munkáit vizsgálja és értelmezi. Tarr Béla, aki a szerző felfogásában folyton ugyanazt a filmet készíti, ugyanarról a valóságról beszél, előszeretettel nevezi legutóbbi moziját (A torinói ló, 2011) utolsó filmnek. Azonban korántsem az utolsó idők krónikása: az utóidő nem azt jelenti, hogy az idő(k) végének filmje, azaz egy olyan jelen leírása, ami után nincs jövő, amit remélhetnénk. Inkább az a film, amelytől nem lehet visszafelé haladni. Az utóidő az az idő, amelyben az ember tudja, hogy minden új film ugyanazt a kérdést teszi fel.
Tarr számára a probléma nem az, hogy egy üzenetet közvetítsen az illúziók végéről, esetleg a világ végéről. „Két egyszerű eszme megvalósításán dolgozik fáradhatatlanul. Egyrészt olyan ember ő, aki a lehető legpontosabban igyekszik megjeleníteni az emberi élet valóságát. Másrészt olyan filmes, akit más sem foglalkoztat, mint maga a film. A film az érzékiség művészete. Nem egyszerűen a láthatóé.” – mondja Rancière, miközben a magyar rendező munkáiban felsejlő időrendeket, a dolgok rendjét körülölelő időstruktúrákat vizsgálja.
Jacques Rancière (1940) francia gondolkodó, a l’Université de Paris VIII. filozófiai intézetének nyugalmazott professzora. Írásai jelentős befolyást gyakoroltak a kortárs képzőművészet elméleti diskurzusaira és kurátori gyakorlatára.
Rancière írása a mai magyar film egyik legtöbbre tartott, ikonikus rendezőjének munkáit vizsgálja és értelmezi. Tarr Béla, aki a szerző felfogásában folyton ugyanazt a filmet készíti, ugyanarról a valóságról beszél, előszeretettel nevezi legutóbbi moziját (A torinói ló, 2011) utolsó filmnek. Azonban korántsem az utolsó idők krónikása: az utóidő nem azt jelenti, hogy az idő(k) végének filmje, azaz egy olyan jelen leírása, ami után nincs jövő, amit remélhetnénk. Inkább az a film, amelytől nem lehet visszafelé haladni. Az utóidő az az idő, amelyben az ember tudja, hogy minden új film ugyanazt a kérdést teszi fel.
Tarr számára a probléma nem az, hogy egy üzenetet közvetítsen az illúziók végéről, esetleg a világ végéről. „Két egyszerű eszme megvalósításán dolgozik fáradhatatlanul. Egyrészt olyan ember ő, aki a lehető legpontosabban igyekszik megjeleníteni az emberi élet valóságát. Másrészt olyan filmes, akit más sem foglalkoztat, mint maga a film. A film az érzékiség művészete. Nem egyszerűen a láthatóé.” – mondja Rancière, miközben a magyar rendező munkáiban felsejlő időrendeket, a dolgok rendjét körülölelő időstruktúrákat vizsgálja.
Jacques Rancière (1940) francia gondolkodó, a l’Université de Paris VIII. filozófiai intézetének nyugalmazott professzora. Írásai jelentős befolyást gyakoroltak a kortárs képzőművészet elméleti diskurzusaira és kurátori gyakorlatára.
condition: | |
category: | Books > Arts > Movies, Theater > |
publisher: | Műcsarnok, 2011 |
item number / ISBN: | 9789639506626 |
binding: | paperback |
pages: | 49 |
language: | Hungarian |