Ford.: Szenyán Erzsébet.

Ryszard Kapuscinski keretes szerkezetű könyvében Hérodotosz iránti egyre mélyülő vonzalmának állít emléket. Felidézi a harmadik világba tett első utazásait, azt, hogy miközben az afrikai, ázsiai, dél-amerikai válsággócokról, felkelésekről, forradalmakról, kegyetlenkedő diktátorokról tudósított, újra és újra Hérodotosz szövegeihez fordult pihentetőül és okulásul. Őt népszerűsíti, a „világirodalom első nagy riportkönyvének” jelesebb, véresebb, tanulságosabb eseményeit idézi fel, a szerző módszerét, szemléletét, elbeszélés-, és írástechnikáját elemzi. Tulajdonképpen – ahogy például Jan Kott Shakespeare-t – kedvencét kortársunkká avatja. Az antik auktort olvasva minduntalan rádöbbenünk, a Történelem általa leírt, megörökített mechanizmusa, erkölcsi tanúsága s az emberi természet semmit sem változott.