"Egy hónap alatt öt országon utaztam át. ezek közül négyben rendkívüli állapotot hirdettek ki. az egyikben – akkor mozdították el az elnököt, a másikban – csak a véletlennek köszönhetőten maradt a helyén, a harmadikban – az államfő nem meri kitenni a lábát a hadserege által őrzött rezidenciájából. Két parlamentet feloszlattak. Két kormányt leváltottak. sok tucat kativistát letartóztattak. Sok tucat embert öltek meg a politikai harcok során. 520 kilométeres úton huszonegyszer volt ellnőrzés és négyszer motoztak meg." E rövid részlet talán érzékeltet valamit a szerző megélte eseményekből. A korábbi könyveiből már nálunk is jól ismert Ryszard Kapuscinski ugyanis a hatvanas években bejárta szinte az egész forrongó Afrikát: részt vett a gyarmatosítás alól felszabadult Ghána örömünnepén, Kongóból ő tudósított először Lumumba meggyilkolásáról, s megdöbbentő riportokban számolt be a nigériai polgárháború borzalmairól csakúgy, mint az angolai portugál uralom végnapjairól – hogy csak néhányat említsünk a szüntelen halálveszedelmekkel fenyegető helyszínekből. Ott volt a frontvonalban Közép-Amerikában is, amikor Honduras és Nicaragua között kitört a híres-hírhedett „futballháború”, majd a akukázusi és a közép-ázsiai szovjetköztársaságokat is felkereste. Riportjait kivételes ábrázolási pontosság teszi feledhetetlenné, emberi magatartását pedig az az – Egon Kischre emlékeztető – leküzdhetetlen kíváncsiság, amelynek lényegét ő maga így fogalmazza meg: „… mindent ki kell tapasztalnom a saját bőrömön. Tudom, hogy végigfut a hideg az ember hátán, ha túl közel merészkedik az oroszlánhoz. Én közel mentem az oroszlánhoz, hogy megtudjam, milyen érzés. Meg akartam ismerni, mert tudtam, hogy senki sem tudja ezt leírni nekem.”