E.T.A. Hoffmann művein mitsem fakított az az évszázad, amely halála óta eltelt. Míg a többi német romantikus ma már az irodalomtörténeté, az ő munkái ma is elevenek. Élteti őket szerzőjüknek az az egészen sajátos, egyéni szemlélete, amely hiányzik mestereiből s amelyet követői is hiába próbáltak utánozni, az a szóval alig elemezhető tehetség, amely az érzékfölöttit, a kísértetiest a legszemléltetőbb realizmussal tudja érzékeltetni. Az ő kísérletei nem lepedőben, éjszaka hazajáró csontvázjelenések, húsból és vérből való emberek ők, nappal járnak közöttünk, mindenki találkozhat velük és mindenki megismerheti őket, akinek megadatott a csodálatos meglátásának képessége. Ez Hoffmannak szinte hatodik érzéke s megvan hozzá a szuggesztív ereje, hogy másokkal is láttassa, amit ő látott. Csodálatosan megelőzte korát. A romantikához ezer szál fűzi, ő a betetőzője a romantikus csodakeresésnek.