Ford. és jegyz.: Szabó Ede.

Hoffmann, a német romantika e mindmáig népszerű és nagy hatású elbeszélője, ez a különös és sokoldalú alkotó (kiváló zenész, festő is volt) fantasztikus novelláin kívül mindössze két regényt írt. Ezek egyikét, "Az ördög bájitalá"-t, ezt a félelmes, borzongató "hasonmás"-történetet már régóta ismerik a magyar olvasók. Kreisler karmester és Murr párhuzamos életrajza: sziporkázóan szellemes, mulatságos, ragyogó ötletekben gazdag szatíra. Hoffmann groteszk humora talán ebben a művében a legelragadóbb, mert mélységesen emberi és modern: még a saját korábbi romantikus stílusát is fölényes öniróniával parodizálja. A kora sivár kispolgári társadalmában helyét nem lelő, zseniális és szertelen Kreisler - maga Hoffmann, ő viaskodik a kis fejedelmi udvarok korlátoltságával, intrikáival, Kreisler vallomásaiban ő maga fordul szembe éles kritikával a korabeli német szellem szürkeségével, józan középszerűségével. Murr Kandúr, a világirodalomnak ez az egyik legkedvesebb állatalakja, a maga költői " pályafutásával", életfilozófiájával szinte a kor viszonyainak csúfondáros torzképét villantja fel. Hoffmann-nak ez a műve a német romantika legérettebb, leghumorosabb, ma is friss és élvezetes alkotása.