Kiadói, javított, rajzos (Andor Lóránt?) félvászon kötésben (modern előzékekkel).

"Tüske Náci vagyok. Mellettem húgom gömbörödik. Ő Tüske Böske. Vezetéknevünket onnan kaptuk, hogy családomnak szép tüskeprémje van. Ez előkelő ruha is, meg mindjárt szegesdrótos vár is. Barnatövű, felfelé fehéres, a végükön újra barnás tüskéink nem engedik testünkhöz az ellenséget. Második nevem anyám nagy bátorságáról és műveltségéről tesz tanúságot. A bagoly ellenségünk; néha szőröstül-bőröstül lenyeli egy-egy kisebb rokonunkat. Anyuka mégis odalopódzott a tudós madár hajléka alá és megleste véleményét a sünökről. Ez mondta a fecsegő szarkának, hogy nemzetségünknek tudományosan „Erinacei" a neve. Ebből rövidült az én Náci nevem. Olyan díszes, olyan okos-hangzású, hogy büszkén viselem. Azt hiszem, meg is érdemlem. Hugóm meg azért lett Böske, mert szép leányzó és illik rá: „Tüske Böske, Tüske Böske..." Ugy szól ez, mint a cséplőgép. Valóságos vers. Anyám nemcsak művelt, de költői lélek is, tetszik neki az ilyen verselő beszéd.
A sünökről azt mondják, hogy ostobák. Ne tessék elhinni, íme bizonyíték anyám. De atyám is, aki kissé mogorva, gondolatokba és álomba merülő férfiú. Hálásan emlékszem a sok bölcs dologra, amire megtanított. Böskéről és magamról majd ez a könyv beszél. Én és a tekintetes uraság unokája, Jani ifiúr, mi ketten szereztük. A történet nagyrészét én mondtam el neki, - ő meg leírta és itt-ott megtoldotta."

további képek