Fejér Zoltán könyve, konok, fáradhatatlan kutatómunkájának és szakmai elkötelezettségének újabb szép eredménye, dr. Bárány Nándorról szól. Fejér maga is csodabogár a magyar fotográfia nem túlságosan intellektuális környezetében, kivált, hogy szellemi képességeit a maga szobra helyett főként mások szobrainak építésére hasznosítja; Bárány csodabogársága pedig a szakmán túlnőve legalábbis országos méretű. Személyiségjegyei – a katonától a tudóson át a művészig – azt bizonyítják, hogy különleges ember volt. Számomra még nagyobb szó az, hogy kétségtelen különlegessége dacára a katonaság is, a tudós társadalom is és a fényképezők is elfogadták magukénak, ami az emberi kvalitásait dicséri. Tudni kell, hogy az ezredesi rendfokozat a tiszti ranglétrán nagyon magas ugrás: az alezredes és az ezredes között óriási szakadék van. A tudományos énje még meggyőzőbb. Nemcsak könyvsorozata, publikációi, hanem a „gyakorlati” tudományos tevékenysége is. Újabb váltás után műegyetemi tanár, tanszékvezető. Mindezek mellett a fényképezés részben a tudományos munka eredményeinek gyakorlati kipróbálása, részben jóval több, a szépség, a harmónia, a lírai én kifejezésének keresése. Ezt is komolyan vette, még ha az erre fordítható idő és energia a „hivatalos” munka függvénye volt is. Talán meglepődne, ha tudná: emlékének megőrzésében mégis leginkább a fotográfus-társadalom, vagyis annak szellemi elitje jeleskedik leginkább. Ennek ez a könyv nem az első, de bizonnyal eddig a legalaposabb és legméltóbb bizonyítéka.

további képek