A szerző második kötete. A költő második kötete.

Rakovszky ​Zsuzsa új verseskötetéről voltaképp elegendő lenne annyit írni, hogy par excellence költői világa kiteljesedésének meggyőző, szép bizonyítéka.
Annak idején, első kötete megjelenésével megérdemelt figyelmet ébresztett, majd rövid idő múltán elnyerte a Graves-díjat. azóta ritka jelentkezése ellenére tudható, az új költői nemzedék ígéretes tehetsége, aki máris beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Lírája egy csapásra megejt zsongító és fájdalmas, felszabadult és nosztalgikus tónusával. Fogalmi pontossága, az ökonomikus nyelvi szerkezet költészetének racionális, stabil értéke, ám versei mégsem ezért izgalmasak és felzaklatók, hanem a kimondatlan, csak felsejlő, mert kimondhatatlan imaginárius titok jelenléte által.
Problematikájának mélysége, hiteles eredetisége, versbeszédének sodró ereje mind csak hozzájárulnak, hogy a köznapok látszatvilágából kibomló, de azon mindenestől túlmutató, a létezés nagyszerű dilemmáit felvillantó költeményei a könnyű felejtés rémével eredményesen dacoljanak.