1. kiadás.
Sorozat: A regény mesterei

Bíró Lajos új regényében egy régi víziója kísért. Bíró valaha régen a "Szolgák országá"-ban már megrajzolta egyszer azt a világot, amelyben egyetlen hatalmas ember az igazság, a jog, az alkotmány, a közvélemény ellenére erőszakkal el tud rabolni egy nőt. Akkor az uralkodóház egyik tagja volt ez a hatalmas ember, most egy amerikai milliárdos. Mert a feudális urak szerepét ma a nagytőkés vette át. A húszadik század királyai - éppoly mindenhatóak, mint a régiek , csak bennük már nincs semmi felelősségérzés - a nagy pénzemberek. ...
A világ tehát nagyon keveset változott a "Szolgák országa" óta, - a mód, ahogy Bíró reagál rá, annál inkább. Valaha ifjúi szilajsággal, haragvó daccal lázadt az ember méltóságunkat megalázó helyzet ellen, - az elbeszélés, amely ebből a lázadásból született, a maga kételyt nem ismerő lendületével úgy is hatott: duzzasztó erővel és forrósággal. Ma már tud gyűlölni Bíró. A sértett emberméltóság vad dühe differenciáltabb bölcsességgé szelídült. Legfőbb érték Bíró szemében az ember méltóság.
... Embereket igazán meghódítani nem is tudnak, csak a boldogok. A boldogtalan, szegény lélek - Bíró legfinomabb megjegyzései egyike ez - többnyire otromba a nőhöz. Érzi, hogy nem szerethetik, tudja, hogy nem kaphat hűséget: hát brutalitással próbál segíteni magán.
Corbette, a mindenható amerikai milliárdos is, a pénzszerzésnek ez a komor zsenije, Bíró új regényének a hőse - így akarja megszerezni és megtartani Toinettet. És minden engedelmeskedik akaratának: összeroppant egy államot, forradalomba hajt egy népet, de Toinette szerelmét nem tudja elnyerni. "Öreg ember lettem - mondta Corbette halkan - és nem szeretem többé az életet." - Komlós Aladár (Nyugat, 1925.)

Bíró Lajos (1880-1948), életkora szerint a Nyugat nemzedékéhez sorakozik, személy szerint Adynak talán a legjobb barátja volt, írói élete mégsem tartozik a Nyugat köréhez. Nem is csapkodtak körülötte nagy viták, írói nagyságát együtt ismerték el a Nyugat írói is, a tőlük balra állók is, sőt általában a tőlük jobbra állók is.
Biró Lajosról már viszonylag fiatal korában az volt az irodalmi közvélemény, hogy a legnagyobb magyar novellisták közé tartozik. Színpadi sikerei vetélkedtek a legsikeresebbekéivel, és mégsem irigyelte senki. Regényeit a legkelendőbb olvasmányok közt emlegették. És ámbár ott volt a Károlyi Mihály nevéhez fűződő októberi forradalom vezérkarában, majd tisztelt publicista volt a tanácsköztársaság idején, s a bukás után emigrációba ment, idehaza nem mondtak és nem írtak rosszakat felőle, akkor is úgy tekintették, mint külföldön élő nagy magyar írót.
Közben pedig odakint az angol filmirodalom egyik világhíres alakja lett. Egy másik emigráns magyarral, Korda Sándorral, a nagy filmrendezővel együtt megteremtették az angol nemzeti filmgyártást: ők csinálták a legszebb angol történelmi filmjátékokat. Biró Lajos ekkor írta a VIII. Henrik magánélete című forgatókönyvet, amelyből a két világháború közti évek egyik legnagyobb filmvilágsikere lett. Késői drámáival helyet foglalt a nyugat-európai irodalomban, itthon azért mindig úgy tekintették, mint aki jelenlevő: könyvei hazai kiadóknál újra meg újra megjelentek, angliai filmjei eljutottak haza, és az itthoni mozikban is sikereket arattak.

A felszabadulás után hazavárták, és ő már készülődött is haza, amikor hatvannyolc éves korában Londonban hirtelenül meghalt. Századunk legjobb magyar írói közé tartozik.