kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Osváth Tibor : Tizen nyugat felé I-II.
- leírás
- további adatok
Színes, szakadozott, kiadói papírborítóban.
Hadifogoly-regény
Részlet a könyvből: A krasznojarszki Szilszkaján nagy festett tábla hirdette egy házon a járókelőknek, hogy Dimitrij Vasziljevics Kalov cipész, csizmafoltozó és pimikészitő. A cégtábla régi volt már s kopott, a ráfestett pimi inkább hasonlitott egy elgémberedett bárány hajlott hátához, mint egy szőrcsizmához. Dehát rossz idők jártak. Rossz idők jártak mindenkire, nem futotta az embereknek sem pimikészitésre, sem a cipő megtalpalására s igy nem futhatta természetesen a cégtábla ujrafestésére sem. A derék, szakállas csizmadia házatája nem is a cipészi szakkal kapcsolatos gyönyörüségek miatt volt hires, hanem azért, mert nála laktak a muzsikusok. Az egész város ugy hivta őket: Muzikanti s mindenki tudta, hogy kiket kell alatta érteni. Az egész város csak a Muzikantikról beszélt s mindenki tudta, hogy hónapokkal ezelőtt jöttek a gorodokból, a régi fogolytáborból egy megpakolt szán hangszerrel, kottákkal, kottatartókkal. Mindenki tudta, hogy megjelenésük a benszülött orosz muzsikusoknak egyenesen a halála lett, valamirevaló helyen ügyet sem vetettek rájuk, minden alkalommal ezt a nagyszerü tiz hadifogoly tisztet hivták, akik egy fegyelmezett, imponáló fellépésü, édes-bübájos hangu zenekart alkottak.
Hadifogoly-regény
Részlet a könyvből: A krasznojarszki Szilszkaján nagy festett tábla hirdette egy házon a járókelőknek, hogy Dimitrij Vasziljevics Kalov cipész, csizmafoltozó és pimikészitő. A cégtábla régi volt már s kopott, a ráfestett pimi inkább hasonlitott egy elgémberedett bárány hajlott hátához, mint egy szőrcsizmához. Dehát rossz idők jártak. Rossz idők jártak mindenkire, nem futotta az embereknek sem pimikészitésre, sem a cipő megtalpalására s igy nem futhatta természetesen a cégtábla ujrafestésére sem. A derék, szakállas csizmadia házatája nem is a cipészi szakkal kapcsolatos gyönyörüségek miatt volt hires, hanem azért, mert nála laktak a muzsikusok. Az egész város ugy hivta őket: Muzikanti s mindenki tudta, hogy kiket kell alatta érteni. Az egész város csak a Muzikantikról beszélt s mindenki tudta, hogy hónapokkal ezelőtt jöttek a gorodokból, a régi fogolytáborból egy megpakolt szán hangszerrel, kottákkal, kottatartókkal. Mindenki tudta, hogy megjelenésük a benszülött orosz muzsikusoknak egyenesen a halála lett, valamirevaló helyen ügyet sem vetettek rájuk, minden alkalommal ezt a nagyszerü tiz hadifogoly tisztet hivták, akik egy fegyelmezett, imponáló fellépésü, édes-bübájos hangu zenekart alkottak.
állapot: | |
kategória: | Könyv > Militária, kitüntetés > |
kategória: | Könyv > Szépirodalom > Próza > |
kiadó: | Pantheon, [1937] |
cikkszám / ISBN: | 0015124 |
kötés: | fűzve |
oldalszám: | 266; 181 |
könyv nyelve: | magyar |