Sorozat: Élő Irodalom.

Az alcím talán meg fogja téveszteni azokat, akik mindenáron az összetétel előtagját keresik, viszont biztosan nem fognak csalódni azok, akik a novellákat szeretik. Van itt sok minden, ami nem magyar: Kairó, Brazília, Románia, Amerika, Kongó, Párizs, elvtársak és elvtársnők a félmúltból, urak és úrnők a régi meg a mai világból. Ám ha a kötet végére ért az olvasó, mégis tudja majd: igazi magyar novellákat olvasott, a kortárs kispróza egyik legeredetibb művelőjétől.

Az Ünnepi Könyvhét kiadványa ; "Magyar novellák" - ez az alcíme Darvasi László elbeszéléskötetének. S noha a műfajmegjelölés Mészöly Miklós egy nevezetes prózájára "játszik rá", a könyv a sztálinizmus, a Rákosi- és Kádár-korszak (vagyis a kommunizmus) "egyetemes" szellemét ironikus játékkal, felszabadult elbeszélői formában jeleníti meg. (Az Esterházy- és Hrabal-próza nyomdokait követve és fejlesztve a tónust posztmodern irányba.) Nyersen életszerű - nemegyszer megbotránkozásra is okot szolgáltató - nyelvezettel, de "megjátszott" derűvel, epikus kedéllyel alakította ki az író ezeket a történeteket, melyekben a "nagypolitika" csak háttér: szerelem, mint az élet dolgainak "rámenős" testnedv-cseréi, szellemtelen és iszapos kapcsolatai zajlanak le a novellák eseményei során, kisded hazánkban (Rövid magyar novellák) éppúgy, mint a nemzetközi osztályharc korabeli színterein (El Qahira; Az Erwin van Maal forgatókönyv), valamint a kolhozélet, a lepuffantások és letartóztatások históriáit egy látszólagos kedély jegyében meséli az író, sejtetve, hogy a véres hentesmunkák hogyan függtek össze a sörösüvegek, kocsmák, alkalmi üzekedések életvilágával. A kortársi próza egyik legeredetibb alkotója ezt a könnyed, anekdotizáló, fölényes tónust csak mímeli persze: immár kinevetve és egyúttal borzongatva - korélmény nyomasztó terhétől katartikusan felszabadítva - kívánja olvasóival elbúcsúztatni a kedélyesnek látszó, de gazemberek szervezte "barakkok" tapasztalatait.