A második világháború éveiben belső emigrációban élő Márai 1942 nyarán írt, s azonnal hatalmas visszhangot kiváltó Röpirata a háborús pusztítás okait kutatja, az occidentális műveltség megmaradásának esélyeit latolgatja, azt, hogy beteljesedik-e Spengler jóslata, s bekövetkezik-e a nyugati kultúra alkonyát követő vég. Az Európa s benne hazája sorsa iránt érzett aggodalmas ám ugyanakkor a kultúra egyetemes erejébe vetett hite, s a magyarságnak a Duna-medencében megadatott szerepe arra ösztönzi az írót, hogy a „minőség igényének” és a „keresztény műveltség hagyományának” szellemében megfogalmazza saját nemzetnevelési koncepcióját... A röpirat újbóli közzététele azt bizonyítja, hogy fél évszázad elteltével Márai koncepciója még mindig számos továbbgondolásra érdemes elemet tartalmaz...