A könyv lényegében Márai naplóinak azt a szakaszát fogja át, amely a német megszállástól az író nyugatra távozásáig rögzítette naponként az eseményeket. Tényanyagában az emlékezés-kötet részint szegényesebb, részint jóval gazdagabb. A naplóban olvasmányokról, múló impressziókról, efemeriádákról is szó esett, itt csak nagy tömböket kapunk. Azok azonban végtelenül kidolgozottak, novellaszerűen megformáltak, ráadásul, mivel a szerző nem az eseményekkel egyidőben rögzítette őket, értelmezettek, a későbbi életút és élettapasztalat fényében kommentáltak és elmélyítettek is. A találkozás az első orosz katonával említődik a naplóban is, itt azonban részletes leírást kapunk az eseményről, szimbolikussá növelve, művészi látomássá kiteljesítve. Hasonló a helyzet szinte minden olyan részlettel, amely mindkét műben szerepel. Az emlékezések anyaga két részre oszlik: az elsőben, a viszonylag rövid német epizód után az orosz "felszabadítókkal" való ismerkedés, együttélés minuciózus leírása áll. Márait végtelenül izgatta minden, amit az orosz katonák hétköznapjaiból, harcaikból, megszálló tevékenységükből meglátott, közvetett tapasztalat alapján megtudott. Remek egyéni portrékat is felvázol a katonákról, kegyetlenségükről, mély emberségükről, műveltségükről és feneketlen műveletlenségükről stb. Tapasztalatait, meglátásait olvasmányaival, történelmi és irodalmi munkák sugalmaival, információival veti egybe és értelmezi. A második rész a történelmi változást regisztrálja, azt, hogy az oroszok nyomában megjelent "kommunisták nekikezdtek gyarmatosítani az országot". Márai félelmetesen pontosan és tisztán írja le a 45-ben megkezdődött folyamatot, sokszor szinte prófétikusan, hiszen a fordulat évéig nem jut el, mégis érzékelteti: lényegében már 45-ben eldőlt minden.