A Ráktérítő Henry Miller (1891-1980) amerikai botrányszerző önéletleírásának időrendben második, a megírás sorrendjében a nemrég magyarul kiadott Baktérítő-t megelőző darabja. Eredetileg 1934-ben jelent meg Párizsban, angol nyelvterületre trágársága miatt 1961-ig nem engedték be. Miller európai évei során az Elveszett Nemzedék emigráns avantgárdjainak fejévé nőtt. Párizsi regényének se formája, se iránya, dúsan áradva hömpölyögteti a művészalvilág roncsalakjait, iszákos, semmittevő, nyomorgó, szajhákat hajhászó csavargói, akik itt eszmélnek rá az amerikai álom szertefoszlására, a modern civilizáció kultúra- és életellenes következményeire. Egymásba kapaszkodnak, egymást élik-éltetik szesszel, szerelemmel, és bár a puritán polgár szemében erkölcsi fertőben hemperegnek, ők jól tudják, hogy életük minden mocskával együtt mérhetetlenül dúsabb, mint gépként robotoló és bőségben tengődő embertársaiké.