categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Logic Puzzles
- Child Rearing
- Albums
- Speleology
- Mining
- Bestseller
- Bibliography
- Mode, mode history
- Other
- Eroticism
- Essay
- Ethology
- Esoteric books
- Biography
- Fantasy
- Philosophy
- Geography
- Gastronomy
- Alpinism
- Hobby
- Humour
- Foreign Language Books
- Children's books
- Informatics
- Literary History
- Informing
- Law
- Calendar
- Gardening
- Comics
- Needlework, Embroidery
- Classical Philology
- Communication
- Book history, typography
- Economy
- Criminalistics
- Lexicons, Handbooks
- Horse, riding
- Media
- Bee-keeping
- Military, Ordenskunde
- Miniature books
- Arts
- Ethnography
- Philately, Numismatics
- Linguistics
- Orientalism
- Medical books
- Pedagogy
- Psychology
- Politics
- Archeology
- Old pulp fiction
- Rhetoric
- Promotion
- Science Fiction
- Sports
- Literature
- Social Psychology
- Sociology
- Entertaining Literature
- Dictionary, Language books
- Social science
- Technical books
- Cartography
- Natural Sciences
- Incomplete
- History
- Newspapers, Magazines
- Hunting
- Religion
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Szabó Dezső : Panasz
- description
- additional information
Sorozat: Szabó Dezső művei
Miért és kiknek írom ezt a könyvet? Miért próbálkozom megint süket és vak sziveken dörömbözni? Miért teszem ki megint annak magam, hogy új zúzódásokban érezzem idegennek az embereket?
Miért, miért? Az anyatejjel belém rontott átok ez: a tisztaság, az emberi igazság végtelen szomjúhozása. Miért, miért? Az anyatejjel belém igézett ölhetetlen szerelem ez az öngyilkos faj iránt, mely megöli azokat, akik nagyon s a géniusz szent elhívatásával szeretik őt.
Nemzet, állam: súlyos, költséges nagy szép szavak ezek. És nekem, a későn jött fiúnak, már üres a bugyellárisom, már nem tudok luxusra költeni. Nekem már csak a faj sajog, ez a kis árva töredék faj: ezt szeretném holnapra spórolni, mint a pislogó gyertyát, ezt szeretném feléleszteni, mint a hamuba rejtett parázst. Olyan botor, olyan pazar, úgy tudja gyűlölni önmagát. De mégis sajátos gazdag humus, különös arc, csak itt hangzó emberdala a világnak. Oh, nem, nem szabad megölni, mert akkor szegényebb lesz az emberiség! És én, aki születtem, hogy széles tengerek fárosza legyek: vagyok itt gyenge mécs, hogy ő meglássa magát, hogy ő megszánja magát. És mégis, mégis öklöt emel rám. És mégis el akar tiporni. Az utolsó húsz év irodalmi életének némely jelenségéről beszél ez a könyv. Nem sajátos arcokat: nem egyéneket keresek. Az egyén utálatos és megvetendő betegség. Nem az írók fontosak előttem nekik szabott egyéniségükkel és életbibijükkel. Hanem az egység, a fájdalmas közösség, melynek megmondó szavai voltak. Az irodalmi skolasztika, az esztétikai ánálizis ártatlan örömeit sem ígérhetem. A külön és csak irodalmi hitvány kis monománia, a bélyeg vagy gyufásskatulya gyűjtésnél alacsonyabb bolondéria. Szavakban és formákban hullámveréseit kémlelem a fájdalommal és örömmel végtelen embernek.
Tulajdonosi névbélyegzéssel.
Miért és kiknek írom ezt a könyvet? Miért próbálkozom megint süket és vak sziveken dörömbözni? Miért teszem ki megint annak magam, hogy új zúzódásokban érezzem idegennek az embereket?
Miért, miért? Az anyatejjel belém rontott átok ez: a tisztaság, az emberi igazság végtelen szomjúhozása. Miért, miért? Az anyatejjel belém igézett ölhetetlen szerelem ez az öngyilkos faj iránt, mely megöli azokat, akik nagyon s a géniusz szent elhívatásával szeretik őt.
Nemzet, állam: súlyos, költséges nagy szép szavak ezek. És nekem, a későn jött fiúnak, már üres a bugyellárisom, már nem tudok luxusra költeni. Nekem már csak a faj sajog, ez a kis árva töredék faj: ezt szeretném holnapra spórolni, mint a pislogó gyertyát, ezt szeretném feléleszteni, mint a hamuba rejtett parázst. Olyan botor, olyan pazar, úgy tudja gyűlölni önmagát. De mégis sajátos gazdag humus, különös arc, csak itt hangzó emberdala a világnak. Oh, nem, nem szabad megölni, mert akkor szegényebb lesz az emberiség! És én, aki születtem, hogy széles tengerek fárosza legyek: vagyok itt gyenge mécs, hogy ő meglássa magát, hogy ő megszánja magát. És mégis, mégis öklöt emel rám. És mégis el akar tiporni. Az utolsó húsz év irodalmi életének némely jelenségéről beszél ez a könyv. Nem sajátos arcokat: nem egyéneket keresek. Az egyén utálatos és megvetendő betegség. Nem az írók fontosak előttem nekik szabott egyéniségükkel és életbibijükkel. Hanem az egység, a fájdalmas közösség, melynek megmondó szavai voltak. Az irodalmi skolasztika, az esztétikai ánálizis ártatlan örömeit sem ígérhetem. A külön és csak irodalmi hitvány kis monománia, a bélyeg vagy gyufásskatulya gyűjtésnél alacsonyabb bolondéria. Szavakban és formákban hullámveréseit kémlelem a fájdalommal és örömmel végtelen embernek.
Tulajdonosi névbélyegzéssel.
condition: | |
category: | Books > Literary History > |
category: | Books > Essay > |
publisher: | Genius, é.n. |
item number / ISBN: | 0020504 |
binding: | cloth bound |
pages: | 250 |
language: | Hungarian |