Az új honfoglalás felé: Népképviselet.
A kis nemzetek sorsa.
Mai jegyzetek.
Sorozat: Ludas Mátyás füzetek 6. sz. 1935. február
Életrajzom e külön egészet jelentő része betűhűséggel úgy jelenik meg, amint jobblétre szenderült füzeteim adták. Teljességgel nem tudom megérteni, ha egy író egyszer már megjelent művén újabb kiadásnál változtat, javítgat, foltozgat. Mikor valamit megírok: azt az akaratom fölötti akaratom diktálja, logikai és ösztönös énem teljessége, és inkább belenyugodnék abba, hogy valamelyik művem örökre feledésbe menjen, mintsem hogy csak egy betű változtatás is történjék rajta. Kiadó és közönség nem létező tényezők a szelle­mi alkotás szuverenitása előtt. A kiadónak, mint a színházi rende­zőnek is, vak hűséggel kell követnie az alkotó Géniusz parancsát, s még csak gondolnia sem szabad arra, hogy közbeformáló véleménye legyen. Ami pedig a közönséget illeti: a Géniusz parancsolja meg művével, hogy mi tessék neki, a Géniusz irányítja őt. Nem szellemi alkotó, hanem betűhetéra az, aki lesi, hogy mi tetszik a közönség­nek és a szerint pojácáskodik ki mondatokat magából. Az viszont természetes, hogy mikor írtam ezt az életrajzot: engedelmesked­tem a mai idők fegyelmének, és nem vétettem a mindenkire köte­lező egyetemes tilalmak ellen. Meg is volt az az elégtételem, hogy az illetékes ügyészség soha egy betűt sem kifogásolt életrajzomban.
Ennek a műnek nem adhatnám franciául sem a Mémoires, sem a Souvenirs címet. Abszolút lélektani tévedés volna ezt az életrajzot visszaemlékezéseknek minősíteni. Kevés túlzással azt mondhat­nám: hogy ez az életrajz egyáltalán nem visszabarangolás a múltba.
A könyvtest kijár a borítóból.