A bagdad-londoni expressz este kilenc óra öt perckor zúgva kanyarodott ki egy domb mögül és megállt a kis magyar vidéki állomáson. A sötét szeptemberi estében szikrázva ragyogtak kivilágított ablakai. A hallgatag mezők közt a szerény, magányos állomási épület egy perccel ezelőtt még aludt a sötétben. Most álmából felriadva néhány gyenge lámpájával álmosan pislogott a száz szemmel fénylő félelmes vaskígyóra. Az épület előtt katonás-mereven állt a fiatal állomásfőnök. Néhány lépéssel arrább, a padon egy szép, nagy barna lány ült hatalmas fehér kutyával. Más senki nem volt ott. Mikor a vonat megállt, egyszerre megint falusi csönd lett, és a szántóföldek nagy éjszakai hallgatásában csak a mozdony szabályos lélekzését lehetett hallani. Egy ajtó se nyilt. Se fel, se le nem szállt senki, még a kalauzok se mutatkoztak.
...

további képek