A címlap kitépve!

Camus két, magyarul eddig meg nem jelent drámáját tartalmazza a kicsiny kötet, teljessé téve a szerző drámai munkáinak magyar fordítását (a Caligula és a Félreértés legutóbb: 9720156). Mindkét mű abszurd drámának számított első bemutatásakor (1948., illetve 1949-ben), mára, Beckett után egészen más műfajú-alkatú daraboknak vélheti őket az olvasó. Mindenekelőtt filozófia-bölcseleti allegóriáknak, egzisztencialista erkölcsfilozófiai traktátusoknak, a nagy Camus-regények drámává komprimált-sűrített-töményített változatainak. Mivel az Ostromállapot a kora újkori, 16-17. századi spanyolországi pestisjárvány kapcsán bontja ki mondandóját, sokan az író A pestis című műve (921147) drámai variációjának tartják, de nemcsak az író tiltakozott ez ellen igen élénken, a figyelmes olvasó is rájöhet, hogy itt egészen másról és másképp van szó. Ezúttal a Pestis megszemélyesített alakja dominál, egy totalitárius zsarnok, aki ellen az elnyomottak, leigázottak, minden módon manipuláltak fellázadnak. A középpontban azonban nem a lázadók és a lázadás áll, hanem a totalitárius szisztéma rendszerének filozofikus bemutatása, annak ábrázolása, hogy „ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van” mindenben, külsőségekben és mentalitásban, szokásrendben és megszólalásban, a felület és a lélek mélyein is. Az Ostromállapottal szemben Az igazak a zsarnokság elleni lázadást vizsgálja minuciózusan. Hősei század eleji orosz forradalmárok, „nihilisták”, akik a jó ügy érdekében nemcsak megengedhetőnek tartják a gyilkosságot és a terrort, de egyenesen szükségesnek és nélkülözhetetlennek is. Hogy ez a „pozitív” terrorizmus milyen torzulásokat okoz az azt vállalókban, erről szól a feszes szerkezetű, ragyogóan összecsiszolt párbeszédekből felépített dáma. Történelmi tapasztalatok birtokában lévő olvasók számára persze bizonyos profétikus-előrelátó vonása is van a két színműnek, napjaink manipulációinak és terrorizmusának nagyszabású víziója is benne rejlik a művekben.