Albert ​Camus (1934-1960) Nobel-díjas író, filozófus 1935-től haláláig füzetekbe jegyezte fel ötleteit, gondolatait, reflexióit. Ez a hét füzet három kötetet tesz ki.
Az első kötet füzetei az 1935. májusától 1942. februárig tartó időszakot ölelik fel. Ez az az időszak Camus életében, amikor házasságot köt (1934), ugyanebben az évben belép a kommunista pártba. 1935-ben bölcsészdiplomát szerez és megalapítja a Théâtre du Travail-t. 1936 nyarán Ausztrián és Prágán át Olaszországba utazik. Házassága nem sikerül, elválik. 1937 nyarán beteg tüdeje miatt Franciaországba utazik. 1937 szeptemberében megkapja tanári kinevezését Szidi-Bel-Abbeszbe, de az állást nem fogadja el. Ebben az évben végleg szakít a kommunista párttal.
1938-ban az Alger-Républicainben (1939-től Soir-Républicain), Pascal Pia lapjánál kezdi meg újságírói pályáját. 1940-ben Camus Pascal Pia után utazik Párizsba, a Paris-Soir-nál helyezkedik el. 1940-ben másodszor nősül. 1941-ben visszamegy Oranba, magániskolában tanít.
Ezekben az években jelentek meg alapvető esszéi: L’Envers et l’endroit (magyarul: Színe és visszája, 1990), Noces (magyarul: Nász, 1990), Le Minotaure ou la Halta d’Oran (magyarul: A Minótaurosz avagy a pihenő Oranban, 1990), Le Mythe de Sisyphe (magyarul: Sziszüphosz mítosza, 1990), regénye, a La Mort heureuse (magyarul: Boldog halál, 1984), és talán leghíresebb regénye, a L’Étranger (magyarul: Közöny, 1948, 1957, 1962, 1970, 1979, 1983). A Noteszlapok első kötete a Színe és visszája, a Közöny, a Sziszüphosz mítosza hátterének tekinthető, az ötlet felvillanása, a gondolat kikristályosodása, a későbbi nagy művek vázlatai az írói alkotóműhelybe kísérik el az olvasót. A Noteszlapok naplószerű feljegyzéseiben megtaláljuk azokat az élményeket, benyomásokat, amelyekből az esszék és a regények kicsíráztak; a mű tervét, vázlatát, az alkotás érlelődésének folyamatát.
Egy nagy író jegyzetei egyébként is mindig érdekesek: nemcsak az élet mozzanatairól, eseményeiről vallanak, tájékoztatnak, hanem kirajzolják a művek hátterét is. A három kötetes Noteszlapok a Camus műveivel, alkotói módszerével foglalkozók számára megkerülhetetlen forrás.
Camus egész életműve egyetlen logikát jár végig: ha nem hiszünk semmiben, ha a világban nincs rajtunk kívüli, minket meghaladó, szilárd értékrend, akkor minden lehetséges. „Nem az a fontos tehát, hogy a dolgok gyökeréig hatoljunk, hanem hogy tudjuk, a világ olyan lévén, mint amilyen, miképpen viselkedjünk benne.”
Mint minden vérbeli francia esszéíró, Camus is moralista. Mint minden jó esszéíró, a tovatűnő, elillanó jelenségekben is az örök dolgokat keresi – feljegyzései ezért nem forgácsok, hanem az írói életmű szerves részei.