Hóman Bálint 1951-ben halt meg a váci börtönben: utolsó, jelen munkáját kézirata és jegyzetei alapján 1985-ben jelentette meg Szendrey Tamás Atlantában. Nemcsak a történetkutatás, hanem a magyar társadalom is köszönettel tartozik azoknak, akik hazánktól távol lehetővé tették, hogy az embertelen körülmények miatt és között meghalt tudós szellemi értéke halála után éljen és hasson. Történeti érdeklődésünk forrása az ember ösztönös önismeretvágya, irányát közösségtudatunk szabja meg: családunk és népünk múltja felé fordul. Alapos önismeretre törekedve vágyunk megismerni az elődeinket, családunk őseit, népünk eredetét, nyelvét, szokásait, műveltségét, életformáit és környezetét, mai életünk minden előzményét. Ismerni kívánjuk a történelmi múltat, mert ettől reméljük emberi életünk és népi hivatásunk értelmének a megfejtését, életszemléletünk és magatartásunk magyarázatát, sőt igazolását is, a jövőbe vetett hitünk és bizalmunk megerősítését. Sorsfordító idők nehéz napjaiban a múltban keresünk vigaszt és okulást, a múltból merítünk erőt, reménységet, útmutatást.