A fiatalon elhunyt íróban kortársai E. T. A. Hoffmann és E. A. Poe követőjét látták, a későbbi irodalomkritika inkább a mágikus realizmus magányos magyar előfutárának tartja.
Műveinek állandó alapeleme a szorongató valóságból való elvágyódás, az egzotikum, a miszticizmus iránti fogékonyság, a babonák, a hiedelmek, a kísértetek iránti érdeklődés volt.

Egy ferencvárosi kis lakásban élt családjával, ennek konyhájában dolgozott éjszakánként állandó cigarettafüstbe burkolózva, a pálinka elmaradhatatlan társaságában. Tudatában volt annak, hogy nagyon beteg, a kór a tüdejét támadta meg, ám nézetei szerint a betegség és az intellektus egymást erősítik, a betegség a dolgok valódi mivoltával ismerteti meg az embert, világos, tisztánlátó pillanatai csak a betegnek lehetnek.

Kiadói, szecessziós stílusú, egészvászon kötésben.