"Cholnoky volt az első álomlátó irodalmunkban, nem az olyan naivul, csapongva ábrándozó álmodók fajtájából, mint Jókai, a kit ő Shakespeare mellett legjobban szeretett, hanem ama vizionárius álmodók fajtájából, a kik mintegy lázálomban, lidércznyomás-szerűen élik át az életet, az álmodott képzeteket a valóság erejével tudják látni és a valóság dolgait eredeti szinükből, vonalaikból kitolódva fogják fel magukba."

"Poe Edgar és a német Amadeus Hoffman a Cholnoky Vikor irodalmi ősei. Nála is, mint ezeknél a fantasztikum az izgalmakkal túlfűtött idegrendszernek saját természetétből folyó, önkénytelen működése. Ezért szerette Cholnoky az olyan embereket, helyzeteket és történeteket, a melyek mintegy borotvaélen mozognak és jó és gonosz, a bün és őrültség, a betegség és az egészség, a realitás és a fantasztikus határmesgyéjén s csak fantázia belső logikája tartja őket egyensúlyban." - Schöpflin Aladár (1912)

Kiadói, szecessziós stílusú, egészvászon kötésben.