A kötet 1968-1975 között vezetett följegyzések foglalata. A hetvenes éveibe érkező író ekkor már ideje nagy részét Olaszországban tölti, s csak ritkán látogat el a fiához Amerikába. Olaszország az európai művészet és kultúra egyik bölcsője, a legcsábítóbb otthon az olyan polihisztor szellemiségű művész számára, amilyen Márai Sándor is volt. Mint művelt polgárember tudatosan törekedett a megkomponált életre, amelyet örökös tudásszomj, nyitottság, a másság elfogadása és némi arisztokratikus elkülönülés jellemzett. (Nagyon jellemző, hogy Márai egyik kedvenc műve, Thomas Mann A Buddenbrook háza, az európai polgár-eszmény megtestesülése az irodalomban.) Ezért is érdekes a naplóban az európai és az amerikai életforma, mentalitás különbségeinek számba vétele, ahogy a meditációkban gyakran szó esik a szűlők és gyermekek nemzedékének felfogásbeli eltéréseiről - a két versengő társadalmi berendezkedés, a szocializmus és kapitalizmus ellentétéről is. A politikai gondolkodás Márainál erősen filozofikus jellegű, hatalmas műveltsége áthatja az egész naplót, így a napi aktualitások is magasabb eszmei dimenzióba emelkednek. De nemcsak a napi események értékelése, hanem az öregség ténye is más megvilágítást kap a kultúrából nyert bölcsesség révén. Egy kiművelt és kifinomult ember rezignált belenyugvással és filozofikus mélységgel beszél erről az egyszer mindenkit megérintő tényről, az öregségről és a végső bizonyosságról a halálról. A napló így nemcsak külső, országok, kontinensek közti utazgatások dokumentuma, hanem belső utazás is, kalandozás a művészetekben, a filozófiában, a lélek mélységeiben. Ezért is foglal el Márai munkásságában kitüntetett helyet a naplósorozat, amely - a klasszikus rangú életmű szerves része.