categories
- Traffic and Vehicles Catalogue
- socreal.catalog
- Advertisement Catalogue
- Photo Catalogue
- Chinese and Japanese Catalogue
- New Holy Card Catalogue II.
- 12 interesting old books
- Books
- Logic Puzzles
- Child Rearing
- Albums
- Speleology
- Mining
- Bestseller
- Bibliography
- Mode, mode history
- Other
- Eroticism
- Essay
- Ethology
- Esoteric books
- Biography
- Fantasy
- Philosophy
- Geography
- Gastronomy
- Alpinism
- Hobby
- Humour
- Foreign Language Books
- Children's books
- Informatics
- Literary History
- Informing
- Law
- Calendar
- Gardening
- Comics
- Needlework, Embroidery
- Classical Philology
- Communication
- Book history, typography
- Economy
- Criminalistics
- Lexicons, Handbooks
- Horse, riding
- Media
- Bee-keeping
- Military, Ordenskunde
- Miniature books
- Arts
- Ethnography
- Philately, Numismatics
- Linguistics
- Orientalism
- Medical books
- Pedagogy
- Psychology
- Politics
- Archeology
- Old pulp fiction
- Rhetoric
- Promotion
- Science Fiction
- Sports
- Literature
- Social Psychology
- Sociology
- Entertaining Literature
- Dictionary, Language books
- Social science
- Technical books
- Cartography
- Natural Sciences
- Incomplete
- History
- Newspapers, Magazines
- Hunting
- Religion
- Bibliophil
- Antiques
- Engraving
- Maps
- Photos
- Antique Papers, Small Prints
- Posters
- Circus
- Modern Graphics
- Socialist Realism
- NER Propaganda
- Others
cart
Cart is empty
You've not logged in
Dumézil, Georges : Mítosz és eposz
- description
- additional information
Tanulmányok.
Sorozat: Társadalomtudományi könyvtár.
Dumézil, Georges Edmund Raoul (1898, Paris – 1986, Paris): francia klasszika-filológus, vallás- és mitológiatörténész, az összehasonlító mítosz-kutatás irányzatának megteremtője. Párizs egyetemén klasszika-filológiát, indoeurópai nyelvtudományt, indológiát és arabisztikát tanult, 1922-től pedig bukaresti egyetemen francia lektor, 1925-től az isztambuli egyetemen a vallástörténet tanára. Ezt követően lektor az uppsalai egyetemen, az École Pratique des Hautes Etudes összehasonlító vallástörténeti tanszékének professzora és az örmény filológia tanára, 1949-től 1968-ig pedig a Collége de France indoeurópai tudományok tanszékének professzora, 1979-től a Francia Akadémia tagja volt. D. hatalmas életművének alapja és kiindulópontja az a vallás- és mitológiatörténeti felismerés volt, hogy az indoeurópai népek szakrális kultúrája egyetlen közös ősformára vezethető vissza és így későbbi történeti változatai összevethetők egymással. Ennek a belátásnak az szolgált alapjául, hogy D. szerint az ősi indoeurópai társadalmakat és azok vallási világképét egy sajátos hármas tagolás jellemzi, amelyben az uralom, az erő és a termékenység - az ezeknek megfelelő istenalakok és mitológiai hagyományok által hordozva - különülnek el egymástól, az egyes indoeurópai népek vallásfejlődésének eltérő útjai pedig ennek a közös, ősi formulának az eltérő irányú és súlypontú továbbgondolásából következnek. A témát részleteiben vizsgáló számos, a római, a perzsa vagy az oszét mitológiát egyaránt elemző, némi indoeurópai felksőbbrendűségi érzést is sugalló munkájában D. a mítoszok és a rítusok világát az egyes népek eltérő intézményi és társadalmi rendszereiből és az azokat kifejező ideológiai intenciók sokféleségéből vezette le. Közben mindvégig azt a nézetet képviselte, hogy az árja népek vallási világának sokszínűsége egy közös hagyomány sok történetileg értelmezhető változata, Róma vallási világáról értekezve pedig annak a görög hatás előtti, eredeti állapotát igyekezett rekonstruálni. D. nézeteinek az idők során számos híve és ellenfele akadt; a római iskola elutasította elgondolását, az antik vallástörténet kutatóinak táborát megosztotta életműve, a vallásfenomenológus ¤ M. Eliade pedig egyik mestereként tartja számon.
Sorozat: Társadalomtudományi könyvtár.
Dumézil, Georges Edmund Raoul (1898, Paris – 1986, Paris): francia klasszika-filológus, vallás- és mitológiatörténész, az összehasonlító mítosz-kutatás irányzatának megteremtője. Párizs egyetemén klasszika-filológiát, indoeurópai nyelvtudományt, indológiát és arabisztikát tanult, 1922-től pedig bukaresti egyetemen francia lektor, 1925-től az isztambuli egyetemen a vallástörténet tanára. Ezt követően lektor az uppsalai egyetemen, az École Pratique des Hautes Etudes összehasonlító vallástörténeti tanszékének professzora és az örmény filológia tanára, 1949-től 1968-ig pedig a Collége de France indoeurópai tudományok tanszékének professzora, 1979-től a Francia Akadémia tagja volt. D. hatalmas életművének alapja és kiindulópontja az a vallás- és mitológiatörténeti felismerés volt, hogy az indoeurópai népek szakrális kultúrája egyetlen közös ősformára vezethető vissza és így későbbi történeti változatai összevethetők egymással. Ennek a belátásnak az szolgált alapjául, hogy D. szerint az ősi indoeurópai társadalmakat és azok vallási világképét egy sajátos hármas tagolás jellemzi, amelyben az uralom, az erő és a termékenység - az ezeknek megfelelő istenalakok és mitológiai hagyományok által hordozva - különülnek el egymástól, az egyes indoeurópai népek vallásfejlődésének eltérő útjai pedig ennek a közös, ősi formulának az eltérő irányú és súlypontú továbbgondolásából következnek. A témát részleteiben vizsgáló számos, a római, a perzsa vagy az oszét mitológiát egyaránt elemző, némi indoeurópai felksőbbrendűségi érzést is sugalló munkájában D. a mítoszok és a rítusok világát az egyes népek eltérő intézményi és társadalmi rendszereiből és az azokat kifejező ideológiai intenciók sokféleségéből vezette le. Közben mindvégig azt a nézetet képviselte, hogy az árja népek vallási világának sokszínűsége egy közös hagyomány sok történetileg értelmezhető változata, Róma vallási világáról értekezve pedig annak a görög hatás előtti, eredeti állapotát igyekezett rekonstruálni. D. nézeteinek az idők során számos híve és ellenfele akadt; a római iskola elutasította elgondolását, az antik vallástörténet kutatóinak táborát megosztotta életműve, a vallásfenomenológus ¤ M. Eliade pedig egyik mestereként tartja számon.