kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Dumézil, Georges : Mítosz és eposz
- leírás
- további adatok
Tanulmányok.
Sorozat: Társadalomtudományi könyvtár.
Dumézil, Georges Edmund Raoul (1898, Paris – 1986, Paris): francia klasszika-filológus, vallás- és mitológiatörténész, az összehasonlító mítosz-kutatás irányzatának megteremtője. Párizs egyetemén klasszika-filológiát, indoeurópai nyelvtudományt, indológiát és arabisztikát tanult, 1922-től pedig bukaresti egyetemen francia lektor, 1925-től az isztambuli egyetemen a vallástörténet tanára. Ezt követően lektor az uppsalai egyetemen, az École Pratique des Hautes Etudes összehasonlító vallástörténeti tanszékének professzora és az örmény filológia tanára, 1949-től 1968-ig pedig a Collége de France indoeurópai tudományok tanszékének professzora, 1979-től a Francia Akadémia tagja volt. D. hatalmas életművének alapja és kiindulópontja az a vallás- és mitológiatörténeti felismerés volt, hogy az indoeurópai népek szakrális kultúrája egyetlen közös ősformára vezethető vissza és így későbbi történeti változatai összevethetők egymással. Ennek a belátásnak az szolgált alapjául, hogy D. szerint az ősi indoeurópai társadalmakat és azok vallási világképét egy sajátos hármas tagolás jellemzi, amelyben az uralom, az erő és a termékenység - az ezeknek megfelelő istenalakok és mitológiai hagyományok által hordozva - különülnek el egymástól, az egyes indoeurópai népek vallásfejlődésének eltérő útjai pedig ennek a közös, ősi formulának az eltérő irányú és súlypontú továbbgondolásából következnek. A témát részleteiben vizsgáló számos, a római, a perzsa vagy az oszét mitológiát egyaránt elemző, némi indoeurópai felksőbbrendűségi érzést is sugalló munkájában D. a mítoszok és a rítusok világát az egyes népek eltérő intézményi és társadalmi rendszereiből és az azokat kifejező ideológiai intenciók sokféleségéből vezette le. Közben mindvégig azt a nézetet képviselte, hogy az árja népek vallási világának sokszínűsége egy közös hagyomány sok történetileg értelmezhető változata, Róma vallási világáról értekezve pedig annak a görög hatás előtti, eredeti állapotát igyekezett rekonstruálni. D. nézeteinek az idők során számos híve és ellenfele akadt; a római iskola elutasította elgondolását, az antik vallástörténet kutatóinak táborát megosztotta életműve, a vallásfenomenológus ¤ M. Eliade pedig egyik mestereként tartja számon.
Sorozat: Társadalomtudományi könyvtár.
Dumézil, Georges Edmund Raoul (1898, Paris – 1986, Paris): francia klasszika-filológus, vallás- és mitológiatörténész, az összehasonlító mítosz-kutatás irányzatának megteremtője. Párizs egyetemén klasszika-filológiát, indoeurópai nyelvtudományt, indológiát és arabisztikát tanult, 1922-től pedig bukaresti egyetemen francia lektor, 1925-től az isztambuli egyetemen a vallástörténet tanára. Ezt követően lektor az uppsalai egyetemen, az École Pratique des Hautes Etudes összehasonlító vallástörténeti tanszékének professzora és az örmény filológia tanára, 1949-től 1968-ig pedig a Collége de France indoeurópai tudományok tanszékének professzora, 1979-től a Francia Akadémia tagja volt. D. hatalmas életművének alapja és kiindulópontja az a vallás- és mitológiatörténeti felismerés volt, hogy az indoeurópai népek szakrális kultúrája egyetlen közös ősformára vezethető vissza és így későbbi történeti változatai összevethetők egymással. Ennek a belátásnak az szolgált alapjául, hogy D. szerint az ősi indoeurópai társadalmakat és azok vallási világképét egy sajátos hármas tagolás jellemzi, amelyben az uralom, az erő és a termékenység - az ezeknek megfelelő istenalakok és mitológiai hagyományok által hordozva - különülnek el egymástól, az egyes indoeurópai népek vallásfejlődésének eltérő útjai pedig ennek a közös, ősi formulának az eltérő irányú és súlypontú továbbgondolásából következnek. A témát részleteiben vizsgáló számos, a római, a perzsa vagy az oszét mitológiát egyaránt elemző, némi indoeurópai felksőbbrendűségi érzést is sugalló munkájában D. a mítoszok és a rítusok világát az egyes népek eltérő intézményi és társadalmi rendszereiből és az azokat kifejező ideológiai intenciók sokféleségéből vezette le. Közben mindvégig azt a nézetet képviselte, hogy az árja népek vallási világának sokszínűsége egy közös hagyomány sok történetileg értelmezhető változata, Róma vallási világáról értekezve pedig annak a görög hatás előtti, eredeti állapotát igyekezett rekonstruálni. D. nézeteinek az idők során számos híve és ellenfele akadt; a római iskola elutasította elgondolását, az antik vallástörténet kutatóinak táborát megosztotta életműve, a vallásfenomenológus ¤ M. Eliade pedig egyik mestereként tartja számon.