2. kiadás.

A monográfia első részének első fele kitér a terület hegy- és vízrajzára, számba veszi egykori településeit, majd az avar, a szláv, a frank és a bajor népességgel ismertet meg bennünket, s a végvidék IX. századi történetével zárul.

Az első rész második fele a honfoglalástól, illetve a Dunántúl elfoglalásától (900) az István király uralkodásáig terjedő időszakot fogja át. Foglalkozik az itt talált és újonnan szervezett településekkel, majd a népesség problematikáját tárgyalja. Ezen belül a törzsek és nemzetségek szerepét, ismerteti a csatlakozott népeket, a hadra kelt seregek őrségeit (vasőrség, sóőrség), a törzsfői és nemzetségfői kíséreteket, valamint a terület lakóinak antropológiai sajátosságait. Mindezek után áttekinti a X. századi történet két különböző korszakát, a Dunántúl elfoglalásától az augsburgi csatáig (955), illetve ettől kezdve István trónra lépéséig.

A mű második része István király korától a tatárjárásig tárja elénk az ősi határőrvidék történetét annak legnagyobb kiterjedésétől összezsugorodásáig. Foglalkozik a határőrvidék megszervezésével, a határispánságok létrehozásával és különösen a Taksony, majd Géza által szervezett itteni megyék területi és népességi kérdéseivel.Összesen tizenkét megye (Pozsony, Komárom, Nyitra, Trencsény, Moson, Győr, Sopron, Locsmánd, Vasvár, Karakó, Zala, Veszprém) korabeli történeti-földrajzi képét vetíti elénk. Szó esik e részben a végvidék egyházszervezéséről, szerzetesrendek térnyeréséről is. Kiterjedten tárgyalja a végvidék társadalmi életét, ismerteti a terület legfontosabb családjait és nemzetségeit.

A kötetet a felhasznált források gazdag jegyzéke zárja.