2. átdolg., bőv. kiad.

Magyarországon ma is élnek ősi fapéldányok, melyeknek élete évszázadokra nyúlik vissza. Mint lassú órák, melyek növekedésükkel mérik az időt, évszázadok óta növelik évgyűrűiket és formálják lenyűgöző szépségű ágaikat.
Egy fa beszédes képe múltjának, és hangsúlyoznunk kell életének történeti jellegét. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a fa fejlődése során főbb vonásokban megismétli fajának történetét, de a történeti jelleg a felnőtt egyed életében is érvényesül. A fa csak a környezetével való százszoros kölcsönhatásban válik élő egyéniséggé. Alakját számtalan tényező befolyásolja, mint például a szél, a fény, a villám, és mindez külső megjelenésén is nyomot hagy. Alakja tehát nemcsak fajának, de egyszersmind egyedi életének és sorsának a kifejezője is. Emellett ezek a fák gyakran események színtereivé válnak. Nevezetes emberek emléke fűződik hozzájuk. Történetüket a nép a regék és mondák világához hasonlóan őrzi és alakítja. A fákhoz fűződő históriák gyűjtésekor nem a történeti hitelesség, inkább a kultúrmegnyilvánulás érdekessége a kiválogatás szempontja. A fákról szóló történetek ugyanis hajlékony vonalként kísérik a társadalomban és a világnézetben végbemenő alaklást. Rajtuk keresztül bepillanthatunk egy-egy kultúrkor mélyére. Ezekben a históriákban sok a példálózás, s csaknem törvényen kívül helyeződik bennük az idő. Ritka eset - s ilyenkor éppen az teszi érdekessé ezeket a történeteket -, hogy megfelelnek a valóságnak.
A fák rendkívül hálás rajzi motívumok. Mintegy kicsontosodott vázai a természet erőinek, mindannak, ami a világot láthatatlanul is átjárja.

további képek