Utószó: Szabadi Judit és Vezér Erzsébet.

Költő, író, iparművész. Édesapja Moscovitz Geyza földbirtokos. Falusi környezetben, Körtvélyesen töltött gyermek- és ifjúkorának élményvilága egész életét végigkísérte. Parasztasszonyoktól tanult hímezni, majd Budapesten Bihari Sándor, Párizsban pedig Lucien Simon tanítványaként folytatott iparművészeti tanulmányokat. Unokatestvére, Hatvany Lajos útján kerültek el első versei a Nyugathoz. Első kötetének megjelenésekor Adytól kapott elismerő kritikát. Tiszteletbeli tagja volt a Nyolcak társaságának, részt vett 1911-ben rendezett úttörő kiállításukon. Első férjével, Garay Károllyal rövid ideig élt együtt, majd 1913-tól 1918-ig Jászi Oszkár felesége volt. Meleg barátság fűzte a magyar progresszió legjelesebb képviselőihez: Ady Endréhez, Kafka Margithoz, Balázs Bélához, Lukács Györgyhöz, a Nyugat és a Huszadik Század körének több más tagjához. 1919 után Bécsbe emigrált. Ettől kezdve haláláig Gergely Tibor festőművész felesége, 1930-ban tértek vissza Budapestre. Budapesti és körtvélyesi háza ekkor is sok írónak, művésznek nyújtott otthont. Figyelemmel kísérte a fiatalok, többek közt József Attila és Radnóti Miklós pályáját. 1939-ben ismét emigrációba kényszerült. New Yorkban hosszabb ideig művészeti oktatással foglalkozott, majd befejezte korrajzi regényét, mely Budapesten jelent meg. Életének utolsó két évében egymás után kétszer is hazalátogatott. Válogatott verskötetét is itthon rendezte sajtó alá. Friss hangú pateista lírája, jellegzetesen asszonyi témái a legjobb magyar költőnők közt jelölik ki helyét. A körtvélyesi tündérvilág emlékei népesítik be felnőtteknek és gyermekeknek írt meséit. A magyar népies szecesszió stílusában készített hímzései és címlaptervei is gazdag invencióról tanúskodnak. Ő készítette többek közt Ady Ki látott engem (1914) című kötetének címlaptervét is. Végakaratának megfelelően hamvait hazahozták.