A Helikon Kiadó több kötetbe gyűjtve adja közre Márai Sándornak eddig csak a nyomtatott sajtóban megjelent írásait. Pályája igazi kezdetétől, 1919-től a német csapatok 1944-es magyarországi megszállásáig írja tárcáit, tudósításait. A lehetetlenre vállalkozik, amikor naponta akár két-három írással is jelentkezik: a keltezéssel ellátott napi sajtóban megragadni a végtelent és maradandóvá tenni azt, ami elenyészik s mindezt az írott szó felelősségének tudatában... Nem az eseményt írtam meg, hanem azt, amit bennem mindenkor kiváltott – nyilatkozta A Reggel című lapnak. Legtermékenyebb írói korszaka az 1930-as évekre esik. Ekkorra szinte megkerülhetetlenné válik: tárcaíróként a legjobbak között tartják számon. Éppen az a titka a két világháború közötti magyar publicisztika magas színvonalának, hogy a cikkeket neves írók jegyzik. Jelen kötet 1928–1930 közötti időszakának írásaira is igaz, hogy: Általában jobb szeretem azt a fajta újságírást, amely hasonlít a költészethez, mint azt a költészetet, amely hasonlít az újságíráshoz.