kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Tersánszky Józsi Jenő : Két zöld ász
- leírás
- további adatok
Buzikán Mátyás, a hamiskártyás emlékiratai
A Két zöld ász a szerző életében ugyancsak zaklatott, eseménydús 1921-es esztendő termése. A világháború, a katonáskodás, a hadifogság, a nyomorgás, az öngyilkossági kísérlet után a harminchárom éves Tersánszky nagy lendülettel szinte újra kezdte 1910-ben indult, már eddig is elismeréssel kísért írói útját. Fő művének, a Kakuk Marcinak első nagy fejezetével szinte egyszerre keletkezett a Buzikán Mátyás hamiskártyásról szóló regény. Eredendően a jóakarat, a tisztességvágy, a jellemszínesség, a tréfacsinálás a sajátja Buzikánnak. Kitűnik szűkebb környezetéből – kérdés azonban, képes-e megfékezni játékszenvedélyét, a fontos döntéseket halogató természetét, az alkalmi sikereiből fakadó dologkerülést…? A századelő kisvárosi társadalmát széles skálán ábrázoló műben egy idő után eluralkodik a szabadesés törvénye: szándékok, személyek, szenzációk kezdenek zuhanni. Egyre inkább úgy érezzük, Buzikánnak nem lehet a lelkére beszélni, nála „kámpec minden zokszóval”, s csak a „későcske idő” csinálhat rendet a kártyára tett tétek: a sorsok között.
A Két zöld ász a szerző életében ugyancsak zaklatott, eseménydús 1921-es esztendő termése. A világháború, a katonáskodás, a hadifogság, a nyomorgás, az öngyilkossági kísérlet után a harminchárom éves Tersánszky nagy lendülettel szinte újra kezdte 1910-ben indult, már eddig is elismeréssel kísért írói útját. Fő művének, a Kakuk Marcinak első nagy fejezetével szinte egyszerre keletkezett a Buzikán Mátyás hamiskártyásról szóló regény. Eredendően a jóakarat, a tisztességvágy, a jellemszínesség, a tréfacsinálás a sajátja Buzikánnak. Kitűnik szűkebb környezetéből – kérdés azonban, képes-e megfékezni játékszenvedélyét, a fontos döntéseket halogató természetét, az alkalmi sikereiből fakadó dologkerülést…? A századelő kisvárosi társadalmát széles skálán ábrázoló műben egy idő után eluralkodik a szabadesés törvénye: szándékok, személyek, szenzációk kezdenek zuhanni. Egyre inkább úgy érezzük, Buzikánnak nem lehet a lelkére beszélni, nála „kámpec minden zokszóval”, s csak a „későcske idő” csinálhat rendet a kártyára tett tétek: a sorsok között.