A kísérőtanulmányt írta Lukácsy Sándor.
Bibliotheca Hungarica Antiqua XXVIII.
"Pázmány Imádságos könyvének sikerében szerepe volt annak is, amit a szerző kötelező szerénységgel, az első kiadás ajánlásában hangoztat: nem tart igényt eredetiségre, imáinak "csaknem minden része" a Szentírásból vagy régi egyházatyák (főként Szent Ágoston) műveiből vétetett. Ez némileg túlzás, de az bizonyos, hogy Pázmány tökéletes jártassággal beszélte és írta azt a biblikus egyházi nyelvet, mely közönsége számára is jó ismerős volt, s amikor olvasói szeme elé ilyen szövegek kerültek... akkor a könyv használói otthonos és meghitt közegben érezhették magukat. Ennek a stílusnak megszokott formulái, a templomi ájtatosság és éneklés gyakorlata által, szellemi és érzelmi közösséget közössséget teremtettek tudós pap és együgyű hívő között: egy nyelven beszéltek... Pázmány nem csak hasonlatokat és egyéb szakralizálódott stíluselemeket kölcsönzött a Bibliából, hanem egész imádságokat is..." Lukácsy Sándor.
Kiadói, aranyozott egészműbőr kötésben.