(A Magyar Népköltészet Tára V.)

A keleti magyar nyelvterület bővelkedikolyan tájegységekben, melyek leginkábbnépi kultúrájukról nevezetesek.
Ezek sorában - a csángókat és a szinte országrésznyi - Székelyföldet leszámítva - a néprajzi és honismeretikutatók együttvéve sem foglalkoztak annyit az utóbbimásfél száz esztendőben, mint az Erdély kapujában, Kolozsvár szomszédságában elterülő Kalotaszeggel. E vidék epikus népköltészete és kiváltmondahagyománya mindazonáltal máig isszinte ismeretlen mind a néprajzi tudományosság,mind pedig a széles olvasóközönség előtt.
Magyar Zoltán könyve - túlnyomórészt precensgyűjtések alapján - e régi hiányt pótolja, mi több,a kötetben szereplő 1450 mondaszöveggel az egyik legnagyobb szabású és legreprezentatívabb mondagyűjteményt adja közre. A szövegeket részletes elméleti tanulmány vezeti be. A kötet jegyzetekkel, szakirányú mutatókkalés képmellékletekkel egészül ki.