Katekhón monográfiák sorozat - Lepahin Valerij a hetvenes évek óta él Magyarországon, számos kiváló könyvet publikált az ortodox ikonteológia és az orosz műveltség kapcsolatáról. Az ikon-kép mint az orosz irodalom és kultúra világnézeti és formaalkotó elve című doktori disszertációja a kilencvenes évek elején jelent meg, előrevetítve későbbi munkássága alaptémáját: az ikontisztelet mint világszemléleti elv szerepét a keleti keresztény, különösen az orosz kultúrában. Disszertációja később Az óorosz kultúra ikonarcúsága (Szeged, JATE, 1992) címmel jelent meg. Újabb műve ezt a témát árnyalja, éspedig az ikontiszteletnek a konkrét képi ábrázoláson túlmutató területeire, a liturgikus irodalomra is kitekintve. A könyv első része az ikontisztelet forrásaihoz vezet el, érintve a már a Septuagintában benne rejlő fogalmi-értelmezési lehetőségeket, bemutatva a képrombolás politikai-hatalmi hátterét, a képtisztelet megerősödésével járó új, spirituális ikonteológia megalapozását, a hészükhazmus kínálta lehetőséget a személyiség élő ikonként való felfogására. Az újabb fejezet a szó mint kép ortodox elgondolását bontja ki irodalmi-liturgikus szempontból (a kánon mint ikon, a prédikáció mint verbális ikon stb.), végül néhány konkrét ikon elemzésével zárul a mű, melyhez függelékben a Dicsérőének Isten szentséges szülőjéhez című himnusz magyar szövege, bibliográfia és színes képmelléklet kapcsolódik. Az ortodox ikonteológia, a középkori orosz egyházművészet és egyházi irodalom iránt komolyabban érdeklődők számára feltétlenül érdemes ajánlani a hivatkozások visszakeresését széljegyzetekkel segítő, könyvészetileg is igényes kiadványt.