Ceruzás aláhúzásokkal, bejegyzésekkel és jelölésekkel, valamint néhány helyen halvány szövegkiemelős résszel.

Második kiadás.

Valószínűleg nincs olyan ember, aki ne látott volna ikont vagy ne tudná, mi az ikon. Ennek ellenére nem egyszerű választ adni arra a kérdésre, mi is az az ikon. A művészettörténész számára az ikon mindenekelőtt valamely korszak vagy kulturális régió műalkotása, az ortodox ember számára viszont elsősorban nem műalkotás, hanem vallásos tisztelet tárgya, amely nélkül nem lehet elképzelni, sem egy ortodox templomot, sem a benne folyó istentiszteletet. Nem véletlen, hogy az Ortodoxia Ünnepét a IX. században éppen az ikonrombolás feletti győzelem emlékére vezették be.
Az ikonnak vagy egy másik "arca" is. Amikor egyházi költészetről, szépirodalomról van szó, gyakran hallhatjuk a "verbális ikon" kifejezést. Ilyenkor az "ikon" szót tágabb értelemben használják. Mi is valójában a "verbális ikon"? Egy szent életét többféleképpen lehet megírni. Vagy úgy, mint életrajzot, elbeszélést, vagy úgy, mint ikont, amely szavakba önti az életszentségét. Krisztus ideális "verbális ikon"-ja maga az Evangélium.
Végül az ortodox hagyomány alapján még ennél is tágabb értelemben használják az ikon fogalmát. A teremtett világról, az egész kozmoszról beszélnek úgy, mint Isten "ikonjáról", ikonnak nevezik az Egyházat és a templomot, de a szent is "élő ikon", a pap pedig Krisztus ikonja az istentiszteleten, stb.
Az ikonnak ezekről az értelmezéseiről és az ortodox kultúrában gyakran megnyilvánuló világnézeti és formaalkotó szerepéről szól ez a könyv.