Az író már 1957-ben hozzákezdett a címadó kisregényhez, ám csak 1985-ben fejezte be. Olyan kérdést boncolgat benne, mely egész életén át foglalkoztatta: az erkölcsi igazság és az igazságszolgáltatás kapcsolatát. A köztiszteletben álló Kohler kantontanácsos látszólag minden indok nélkül, egy elegáns étterem vendégeinek szeme láttára lelövi Winter professzort. A tanácsost elítélik és börtönbe zárják, ám megbízza Spätet, az éhenkórász zugügyvédet, hogy kérjen perújrafelvételt. A történet bővelkedik a váratlan - és hátborzongató - fordulatokban, s a filozofikus szerző végül meglepő magyarázattal szolgál... A kötet másik darabja, a Holdfogyatkozás, változat Az öreg hölgy témájára, szereplői "romlatlan", tenyeres-talpas svájci parasztok, akikről kiderül, hogy pénzért minden aljasságra kaphatóak.