Raymond Chandler végérvényesen lerombolta a konvencionális, érzéketlen-lelketlen detektív sablonszerűen rögzült képét, elvetette a műfajt trivializáló naiv mesét és naiv tanulságot, és a cselekménynek lüktető töltést adott a felszín alatti konfliktusok fölkutatásával.

1992-ben egy klasszikusok által megszentelt sorozatba, a Library of America-ba fölvették Chandler műveit. Chandler egyébként élete végéig nem hitte el önmagának sem, hogy irodalmi becsvággyal írt Marlowe-történeteivel tényleg irodalomtörténeti értéket hoz létre, s számos följegyzése szerint úgy gondolta, hogy tehetségét szűk rámába zárta.
Korai romantikus hangulatú verseivel nem ért el sikert, ezért abbahagyta a költészetet, és az olajiparban helyezkedett el, egy nagy társaság igazgatótanácsáig jutott el karrierében, de onnan elhatalmasodó alkoholizmusa miatt kirúgták. Megélhetési kényszer vette rá megint az írásra, és 1933-tól 59-ben bekövetkezett haláláig – mint később kiderült – világsikerű könyveket hagyott maga után.