Utassy József tizenharmadik verseskötete 1992-ben jelent meg, de – a költő pályáját végigkísérő kötetszervező módszerből következően – tartalmaz nem kevés olyan verset, amely már korábban is megjelent. Ennek ellenére nem válogatott, hanem új versek köteteként olvasandó: a szülőföld-, gyerekkor- és ifjúság-tematika vonzáskörébe tartozó művek kerültek együvé (egy kötetbe).

Olyan leltár ez az életről, amelyben a felnőttkori perspektíva csak a szövegalakító gesztusain érezhető. Kétpólusú költészet, amelyet hol a féktelen életöröm, hol a keserves siratás határoz meg, imitálva a gyermekkor szélsőséges hangulatingadozásait. Műfajilag gazdagabb, mint Utassy bármelyik korábbi kötete: a dalok mellett egyre gyakoribb az epikus magból kibomló lírai alkotás, és innentől szinte minden későbbi kötetben megjelenik ez a műnemi fordulat, akárcsak a ballada.