Utószó: Kőbányai János.

Szomory Dezső első főműve, a Harry Russel-Dorsan a francia hadszíntérről (1918) a legnagyobb háborús regény, amit valaha írtak. Eredetileg a Nyugat 1914-es, 1915-ös és 1917-es évfolyamaiban jelent meg két hetes közlésekben. Ez a könyv nem, vagy nem csak az I. világháborúról szól, hanem a háborúról. Ma (2008-ban) a folyamatosan és fragmentumokban az orrunk előtt (a tévé képernyőin) zajló III. világháborúban ez a regény aktuálisabb, mint valaha. A háborúnak ezt a Bosch-i mélységű és wagneri dübörgésű apokaliptikus vízióját pesti lakásából írta le Szomory, a katonaszökevény – aki még békeidőben sem volt katona, egyetlen napig sem. (Vagy épp ezért.) „Nem felejthetem el azt sem, mikor odakünn a tűzvonalban akadt a kezembe Szomory Dezső Harry Russel Dorsan-ja. Körülbelül ezt gondoltam: Ha erről a könyvről kritikát írnék, nem bírnám elnyelni azt az ötletet, hogy: ugyan minek kellett nekem idejönni a harctérre, mikor valaki Pestről az íróasztala mellől különbül látja meg a háborút, mint én innen a kellős közepéből? Nos hát ez a magasztalás túlzásnak hat nem de? Pedig tényleg úgy volt, hogy Szomory pont úgy éreztette meg és vázolta meg kísérteties hűséggel a harctér, a mars igazi levegőjét, mint amilyen annak, aki benne volt.” – panaszolta a csodálat hangján Tersánszky Józsi Jenő. Aranyozott, privát egész-vászon kötésben.