Gustave Flaubert levelei

Sorozat: Documenta Humana

Közreadta és fordítottaKomor Zoltán és András .
Előszó: Gyergyai Albert.

E levelezés problémája kettős. Egyrészt egy nagy íróművész magánleveliről van szó, amelyekben közvetlen közelségből vizsgálhatjuk a művésznek és a műnek, az életnek és az alkotásnak, az írásnak és a gondolatnak kettősségét, azt a bizonyos bifurcatiot, amely az új kor művészének talán legfájóbb témája. Másfelől e levelek nem csupán a tipikus nagy művészt, hanem magának Flaubert-nek művészetét, az ő egyéni életét tükrözik, azt a bizonyos Flaubert-ét, akiről ma már mindannyian tudjuk, hogy regényeinek hézagtalan s úgyszólván egy darabból való tökéletessége, hosszú-hosszú vajúdások és vergődések eredménye, s csak az a kérdés, mily előzmények szülték, mily körülmények táplálhatták, s micsoda belső meggondolások érlelhették ezt a tökélyt, amely, magában, semmit el nem árul, Minderre a levelek adnak választ: megjelölik a környezetet, amelyben Flaubert született és felnőtt, bemutatják családját, barátait, szerelmeit, beszámolnak útjairól, olvasmányairól, írói kísérleteiről, számot adnak művészete lassú kikristályosodásáról, élete döntő eszményeiről, életformája törvényeiről, egyszóval feltárják azt az ösvényt, amely az élet, s a vér korlátai között, arra a magaslatra vezet, ahol az élet művészetté tisztul, a gondolat írássá rögződik, és az eleven ember alkotó művésszé absztrahálódik...